gázkibocsátások

A gázkibocsátások a légkörbe jutó gázok összessége, amelyeket emberi tevékenységek és természetes folyamatok okoznak. Gyakran az üvegházhatású gázokra összpontosítanak, mivel ezek koncentrációja növeli a Föld átlaghőmérsékletét. A legfontosabb üvegházhatású gázok közé tartozik a szén-dioxid (CO2), a metán (CH4), a dinitrogén-oxid (N2O) és fluorozott gázok, például HFC-k, PFC-k, SF6 és NF3.

A kibocsátások fő forrásai közé tartozik az energiaszektor és a közlekedés, ahol CO2-t a fosszilis tüzelőanyagok égetése okoz; az ipar és az építőipar is jelentős, például cementgyártásból származó emissziók. A mezőgazdaságban metán (CH4) keletkezik az emésztésből, a rizsföldek és a hulladékkezelés révén pedig nitrous-oxid (N2O); a hulladék- és szennyvízkezelés szintén hozzájárul a kibocsátásokhoz. Fluorozott gázok elsősorban ipari folyamatokból kerülnek a környezetbe, például hűtő- és szellőztető rendszerekben, illetve elektronikai gyártásban.

Mérés és értékelés: a kibocsátásokat gyakran CO2-egyenértékre (CO2e) számolják, amely más gázok üvegházhatásának összehasonlítható értékét adja. Országos és vállalati szinten készítenek üvegházhatású gázok kibocsátási nyilvántartásokat; a számítások az IPCC irányelvei szerint történnek.

Megelőzés és kivitelezés: a kibocsátások mérséklése olyan intézkedéseket foglal magában, mint az energiahatékonyság növelése, megújuló energiaforrások bővítése, a közlekedés elektromosítása, mezőgazdasági gyakorlatok javítása a metán és N2O csökkentésére, hulladék- és szennyvízkezelés korszerűsítése, valamint a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás (CCS) technológiák fejlesztése és alkalmazása.

Nemzetközi keretek: a kibocsátások globális kezelésének fő mechanizmusai közé tartozik a Párizsi Megállapodás és az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere (EU ETS); ezen felül nemzeti stratégiák és nemzetközi adatszolgáltatások segítik az összehasonlíthatóságot és a fejlesztést.