gyökérfejldését

Gyökérfejlődés a növények gyökereinek keletkezésétől a felnőtt állapotig terjedő morfológiai és élettani fejlődés összessége. A gyökerek alapvető feladatai közé tartozik a növény rögzítése, a víz és ásványi anyagok felvétele, valamint a talaj oxigén- és tápanyag-ellátásának biztosítása. E folyamatot genetikai program és környezeti tényezők kölcsönhatása irányítja.

Az elsődleges növekedés a gyökércsúcsban kezdődik: a gyökérsapka védi az apikális merisztimát, amely sejtosztódással adja az új sejtek alapját. A nyújtózási zónában a sejtek növekednek, a differenciálódási zónában pedig végleges sejttípusokká alakulnak. A gyökér felületét epidermisz sejtjei és gyökérszőrök alkotják, amelyek megnövelik a felületet a víz és az ásványi anyagok felvételéhez. A belső rétegek közé tartozik a kéreg és az endodermisz, amely Caspary-sávval határolt, és belső vaskos vezető szövetekben xilém és floém található.

Laterális gyökerek a pericycle sejtekből indulnak ki; az auxin erőteljesen serkenti kezdeményezésüket, így bővítik a gyökérrendszert és növelik a tápanyagfelvételi felületet.

A gyökérfejlődés folyamata hormonális szabályozás alatt áll. Az auxin a központi hormon, amely koncentráció-gradiens útján irányítja a gyökérszőrök és a laterális gyökerek kialakulását. E hatást komplexen modulálják a citokininek, etilén, gibberellinek és az ABA stresszhelyzetben. Környezeti jelek, mint fény, nedvesség és tápanyag-ellátottság, mind befolyásolják ezeknek a hormonoknak az aktivitását.

Primer növekedés a hosszanti növekedésért felelős, a másodlagos növekedés pedig fás növényekben a kambium tevékenységéhez kötődik; a gyökér külsejét pedig gyakran peridermális réteg védi. A gyökér–talaj kapcsolatokban fontos szerepe van a mycorrhizális kapcsolatoknak és a stresszre való adaptációnak.