glaukómára

A glaukóma a szem ideghártyáját tápláló látóideg károsodásának egy csoportos betegségére utal, amely hosszú távon a látótér beszűküléséhez és vaksághoz vezethet. Gyakran összefügg a szem belső nyomásának (intraokuláris nyomás, IOP) növekedésével, de előfordulhat normál nyomású glaukóma is. A glaukóma a világ népességében jelentős közvetlen és közvetett látáskárosodási okozó.

Típusai közé tartozik a nyílt zugú és a zárt zugú glaukóma. A nyílt zugú forma a leggyakoribb; lassú folyású, tünetmentes lehet hosszú időn át. A zárt zugú glaukóma hirtelen, fájdalmas szemnyomás-emelkedéssel járhat, és sürgősen kezelést igényel. Ritkán előfordulhatnak más különféle típusok is, például normál nyomású glaukóma vagy pigmentált glaukóma.

Kockázati tényezők közé tartozik az idősödés, családi előzmények, bizonyos etnikai háttér (például fokozott kockázat afroamerikaiak körében), magas IOP, cukorbetegség és magas vérnyomás. A korai stádiumban gyakran nincsenek tünetek; a látótér fokozatosan szűkülhet.

A diagnózis alapja a rendszeres szemészeti vizsgálat: tonometria az IOP mérésére, fundus vizsgálat a látóideg fejének vizsgálatára, vizuális mező vizsgálat és képalkotó módszerek (például OCT). A kezelés célja az IOP csökkentése és a látóideg védelme.

kezelési lehetőségek közé tartoznak a szemcsepp alapú gyógyszeres kezelések (például Prostaglandin- analógok, béta-blokkolók), lézeres eljárások (például periferalis iridotomia vagy trabekuloplasztika), valamint sebészeti beavatkozások (trabeculectomia vagy implantátumok, például csőimplantátum). A kezelés személyre szabott, hosszú távú monitorozást igényel.

A glaukóma nem gyógyítható teljesen, de időben megkezdett kezelés mellett lassítható a látásvesztés üteme. A rendszeres szemészeti kontroll és a kezelési állapot betartása kulcsfontosságú.