függséget

Függőség olyan krónikus, visszatérő állapot, amelyben a személy kényszeres vágyat érez egy jutalmat nyújtó anyag vagy viselkedés iránt, és ezt a vágyat nehezen vagy egyáltalán nem képes kontrollálni, miközben a használat vagy a viselkedés káros következményekkel járhat. A jelenség a jutalmazási és önszabályozó agyi folyamatok hosszú távú megváltozásához kapcsolódik, és gyakran megvonási tünetekkel, valamint tünetmentes vagy alacsony kontrollal járó újrakezdési kísérletekkel jelentkezik.

Az addikció két fő típusa ismert: kémiai függőségek (alkohol, illegális vagy vényköteles gyógyszerek visszaélése) és viselkedési függőségek (például szerencsejáték, online tevékenységek, vásárlás vagy étkezés kényszeres formái). Mindkét típus érintheti a jutalmazási rendszert és a viselkedések szabályozásáért felelős agyi hálózatokat.

A függőség biopszichoszocialis megközelítéssel értelmezhető: genetikai fogékonyság, korai környezeti hatások, mentális egészségi állapot és életmódi tényezők együttesen növelik a kockázatát. A betegség gyakran hosszú távú, és a relapszus előfordulása előfordul.

Diagnózis során vizsgálják a kontrollvesztés, tolerancia, megvonás és a funkciókészség csökkenésének tüneteit, valamint a társadalmi és foglalkoztatási hatásokat. A kezelések általában kombináltak: gyógyszeres beavatkozás egyes esetekben, pszichoszociális terápiák (például kognitív viselkedésterápia, motivációs interjú), családi és csoportos támogatás, valamint a személyre szabott reintegrációs programok.

Fontos a stigma csökkentése és a könnyebb hozzáférés a kezeléshez, mivel a függőség gyakran hosszú távú betegségként kezelendő, amely megfelelő támogatással remisszióhoz és regenerált funkciókhoz vezethet, bár a relapszus gyakori része lehet a folyamatnak.