fényabszorbeáló

A fényabszorbeáló vagy fényelnyelő anyag olyan anyag vagy felület, amely a rá érkező fényt elnyeli egy részben vagy egészben, míg a többi fény vagy átengedi, vagy visszaveri. Az elnyelt energia általában hővé alakul, de bizonyos esetekben fotonokat kibocsátó folyamatok, például fluoreszcencia vagy foszforeszcencia is előfordulhatnak.

Az elnyelés mechanizmusa a fény fotonjainak energiájától és az anyag elektronos szerkezetétől függ. A foton energiája elektronok energiaszintjei között átmenetet idéz elő; ha a felvett energia kisebb vagy nagyobb, az elnyelés különböző hullámhosszakon történik. Az anyag optikai sűrűsége, vastagsága és a fény hullámhossza meghatározza az elnyelés mértékét. A jelenséget gyakran Beer–Lambert-törvénnyel lehet jellemezni: A = εlc, ahol A az elnyelés, ε a moláris elnyelési koefficiens, l a próba vastagsága és c a koncentráció.

Fontosak a példák és alkalmazások is. Pigmentek és festékek színes megjelenést kölcsönöznek tárgyaknak azáltal, hogy bizonyos hullámhosszakat elnyelnek. Biológiai példák a klorofill és a melanin. Üzleti és technikai környezetben a fényelnyelő rétegek nélkülözhetők a napelemekben, fényérzékelőkben és optikai szűrőkben, illetve a fototermikus alkalmazásokban. Specifikus anyagok közé tartoznak a szerves és szervetlen pigmentek, félvezetők (például szilícium- és perovszkit-alapú abszorberréteg) és fémdiszperziók nanopartikulumai plasmonikus elnyelést mutatva. A fényelnyelés mérése általában UV–Vis spektrofotometriával történik.