fájdalomcsökkentés

Fájdalomcsökkentés, vagy analgézia, a fájdalom intenzitásának mérséklését és a beteg funkcionális állapotának javítását szolgáló megközelítések és eszközök összessége. A fájdalom komplex élmény, amelyet a perifériás receptorok, az idegrendszer feldolgozása és pszichológiai tényezők egyaránt befolyásolnak. A cél a fájdalom mértékének csökkentése és a mindennapi tevékenységek megkönnyítése, miközben a terápia minél kevesebb kockázatot hordoz.

Megközelítések: Gyógyszeres kezelésben alkalmazhatók nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID-ok, például ibuprofen vagy naproxen), paracetamol, illetve opioidok, amelyek csak orvosi felügyelet mellett és rövid ideig indokoltak. Adjuváns szerként szerepelhetnek gabapentinoidok, antidepresszánsok vagy antiepileptikumok. Helyi és regionális technikák, például helyi lidokain vagy kortikoszteroidinjekciók, interventionalis eljárások is részei lehetnek. Nem gyógyszeres módszerek közé tartozik a fizikoterápia, megfelelő testtartás és mozgás, kognitív viselkedésterápia, mindfulness, TENS és bizonyos esetekben idegblokkok.

Fontos, hogy a fájdalomcsökkentés személyre szabott legyen, a kezelést a fájdalom típusa (akut vs krónikus, neuropátiás, gyulladásos) és a beteg általános állapota szerint kell meghatározni. A multidiszciplináris megközelítés gyakran javasolt. Biztonság: a gyógyszerkockázatok, különösen opioidokra, GI-, vesekárosodás és májkárosodás kockázataival, valamint addikciós potenciállal járhatnak. Értékelésére a fájdalom 0–10-es skálája és a funkcionális célok megfogalmazása szolgál.