funkcióvesztéssel

Funkcióvesztéssel olyan állapotot vagy állapotcsoportot jelöl, amely során a személy funkcionális képességei mérséklődnek vagy elvesznek egy betegség, sérülés vagy az öregedés következtében. A kiesés lehet átmeneti vagy tartós, és érintheti a fizikai, kognitív vagy szenzoros funkciókat. Gyakran a mindennapi tevékenységek végzésére, önellátásra, mozgásra, beszédre vagy memóriára vonatkozik.

Az okok széles skálája miatt a funkcióvesztés lehet multifaktoriális. Gyakori megjelenési formák közé tartozik a stroke utáni bénulás vagy beszédzavar, traumás agyi vagy gerincvelő-sérülés, neurodegeneratív betegségek, ízületi és izomrendszeri betegségek, krónikus kardiopulmonáris betegségek, anyagcsere- vagy táplálkozási problémák, valamint pszichiátriai zavarok. Az érintettség mértéke és a tartósság egyénenként különböző, és gyakran összetett rehabilitációs igényt jelent.

Értékelése többféle módon történik. Funkcionális státusz értékelésekor gyakran alkalmaznak ADL (actívítás a tevékenységekben végzett önellátás), IADL (kevésbé alapvető, de fontos napi tevékenységek) összetevőket, illetve Barthel Indexet, Katz Indexet vagy Lawton IADL-skálát. Teljesítmény- és önbevalláson alapuló értékelések segítenek meghatározni a szükségleteket és a visszaállítási lehetőségeket.

Kezelése multikisciplináris megközelítést igényel. Gyógytornászokkal, ergoterapeutákkal, orvosi kezeléssel, gyógyszeres terápiával, és gyakran háztartási és szociális támogatással dolgoznak a funkciók visszanyerésére vagy megőrzésére. Segédeszközök, környezeti módosítások és gondozói támogatás gyakran nélkülözhetetlenek a függetlenség fenntartásához.

Prognózisa egyéni, és függ az alapbetegségtől, a korábbi funkcionális állapottól és a rehabilitációs lehetőségektől. Megelőzésként a korai felismerés, a krónikus betegségek megfelelő kezelése, a rendszeres testmozgás és a baleset-megelőzés lényeges.