frusztráció

Frusztráció egy érzelem, amely akkor lép fel, amikor egy személy céljait vagy szükségleteit nem éri el, vagy azok megvalósulását jelentősen gátolják. A kifejezés a francia frustrationból vagy angol frustrationból ered, és a latin frustratio szóra vezethető vissza. A fogalom a pszichológiában az eltérő elvárások és a tényleges helyzet közötti ellentétre utal.

Eredete és fogalmi háttere szerint a frusztráció olyan állapot, amely összekapcsolja az érzelmeket és a kognitív értékeléseket: a célok elérése körüli korlátozások és a kontroll illúziójának elvesztése gyakran magasabb érzelmi tünetekkel jár.

Jellemzői közé tartozik az érzelmi válaszok széles skálája, például csalódottság, irritáció, harag és elégedetlenség; kognitív oldalról a kontrollvesztés és a célelőretekintés nehézsége; viselkedésben pedig lehet pattogó vagy agresszív reagálás, impulzivitás vagy elkerülés.

Okai és típusai között megkülönböztetik a helyzetfüggő (állapotfrusztrációt) és a tartósabb jellemzőként megjelenő formát (frusztráció-intolerancia vagy trait). Kiváltó okok lehetnek irreálisan magas elvárások, korlátozott erőforrások, késő visszajelzés, a kontroll érzésének hiánya és társas összehasonlítás.

Klinikai és mindennapi megközelítésben a frusztráció hatásai lehetnek rövid távú motivációs növekedés vagy hosszú távon stressz, szorongás és depresszív tünetek. Megküzdési módok közé tartozik a reframing és érzelemszabályozás, a reális célok kitűzése, a problémamegoldó lépések, szociális támogatás keresése és relaxációs technikák alkalmazása; tartós esetekben szakember segítsége javasolt.