fotoreceptorrétegben

A fotoreceptorréteg a retina azon része, amely a fényérzékelésért felelős fotoreceptorokat tartalmazza. A rétegben megtalálhatók a fotoreceptorok külső szegmensei (outer segments) és belső szegmensei (inner segments), valamint a szomszédos sejttömegek zömmel az outer nuclear layerben helyezkednek el. A fotoreceptorok feladata a fény energiájának átalakítása elektromos jelre, ezt követi a látás folytatása más retinális rétegek felé.

A fotoreceptorok két fő típusa létezik: a sötétben aktív rodok és a fényre érzékeny konokák (cones). Rodok a perifériás retinában dominálnak és alacsony fényintenzitás mellett működnek, míg a konokák a macula és különösen a fovea területén koncentrálódnak, ahol nagyobb fényintenzitások mellett látóélességet biztosítanak. A fotopigmentek között rhodopsin található a rodokban, a konokban pedig photopsinok (általánosan S-, M-, L- típusok) felelősek a színfogyasztásért. Fény hatására a fotopigmentek aktiválódnak, G-fehérje-közvetített jelátviteli cascád indul, amelynek eredményeként a cGMP-szint csökken, Na+ csatornák bezáródnak, és a fotoreceptor hiperpolarizálódik, ami a neurotranszmitter, elsősorban a glutamát kibocsátásának csökkenéséhez vezet.

A fotoreceptorok külső szegmensei a retinális pigment epiteliummal (RPE) érintkeznek. Innen származó folyamat a diszterozi megújulás: a külső szegmensek elhasználódott lemezei naponta kifutódnak, és az RPE a felesleges részeket fagocitálja. A fotoreceptorokból érkező jelek a külső plexiform rétegben kapcsolódnak bipoláris és horizontális sejtekhez, onnan a ganglion sejtekhez jutnak, amelyek az információt a látóidegen keresztül az agyba továbbítják.

Klinikai szempontból a fotoreceptorréteg károsodása látásvesztést okozhat, többek között retinitis pigmentosa és az örökletes betegségek, illetve az időskori makula degeneráció (AMD) kapcsán. A macula központi része a konorék magas sűrűségét hordozza, ezért ott különösen fontos a fotoreceptorréteg épsége a centrumképesség fenntartásához.