foszforkörforgás

A foszforkörforgás a biogeokémiai ciklus, amelynek során a foszfor a bioszférában, a hidroszférában és a lithoszférában kering. A foszfor nélkülözhetetlen az élő sejtépítéshez (DNS, ATP, sejtmembránok), azonban a légkörben nem fordul elő jelentős mennyiségben szabad foszfor. Ennek megfelelően a körforgás fő útvonala a kőzetek, a talajok és a vizek között zajlik, hosszú időskálákon.

Fő tárolók a litószféra foszfortartalmú ásványai (például apatit), a talajokban kötött foszfor, és a vizekben oldott foszfor formája (PO4^3−). A folyamatok közé tartozik a kőzetek fizikai-kémiai szétesése és oldódása, amely foszforionokat juttat a talajvízbe és a vízrendszerekbe; a növények felvétele foszfát formájában; az állatok és mikroorganizmusok részvétele és a bomlás, amely szervetlen foszfort ad vissza; az üledékképződés és a foszfor hosszú távú elraktározódása üledékekben; a tengerekben és tavakban a kötődés és visszakerülés ritkán, de ismétlődően lezajlik, amely az üledékekben történő lerakódáshoz vezet.

Emberi hatások: a foszforban gazdag ásványok bányászata, foszorfertőzött műtrágyák előállítása és használata jelentősen megnöveli a környezetbe kerülő foszfor mennyiségét. A folyókon és tavakon keresztül érkező foszfor eutrofizációt és algavirágzást okozhat, ami oxigénhiányhoz vezet. A foszfor erőforrása véges, ezért fontos a hatékony felhasználás, a visszaforgatás és a hulladékokból történő foszfor-kinyerés.