oldódása

Oldódása a folyamat, amely során egy oldott anyag részecskéi feloldódnak az oldószerben, és egy homogén oldat jön létre. Ezzel az anyag megváltoztatja állapotát, és egységes keverék, vagyis oldat keletkezik.

Mikroszinten a feloldódás kölcsönhatások sorozata: az oldó részecskéi és az oldott anyag részecskéi között felbomlik a korábbi kristályrács vagy molekularis szerkezet, majd a részecskék köré oldószer-molekulák szerveződnek. A folyamat kimenetelét a lattice energy és a gyógyszeresen vagy poláris oldószer által létrehozott hidratáló/hidratáló kölcsönhatások döntik el. A feloldódás lehet gyors vagy lassú, és gyakran egyensúlyi állapotban, oldatban és oldott anyagban egyensúly alakul ki.

Faktoriális hatások közé tartozik a hőmérséklet, a keverés vagy részecske méret, az oldószer polaritása és kspace of polaritása, valamint a nyomás különösen gázok esetében. Általánosságban sok szilárd anyagot magasabb hőmérsékleten jobban oldódik fel vízben, míg gázok oldhatósága csökkenhet magasabb hőmérsékleten. A nyomás a gázoknál fontos tényező, a Henry-törvény szerint nő a oldott gáz mennyisége nagyobb nyomásnál.

Termodinamikai szemléletben a feloldódás a szabadenergia változásától függ: ΔG = ΔH − TΔS. Ha ΔG < 0, spontán a folyamat. ΔH lehet endoterm vagy exoterm, és az entrópia növekedése gyakran előnyös a spontanító oldódásban.

Típusai közé tartozik a telített, a telíthetetlen és a túltelített oldat. Például vízben jól oldható a nátrium-klorid vagy a cukor; néhány anyagot pedig a hőmérséklet vagy a keverés alapján kiválhatnak. Oldódási jelenségeket gyakran alkalmaznak laboratóriumi tisztításra, oldatkészítésre és gyógyszerkészítésre.