ásványai

Ásványokként ismertek a földkéreg szilárd, szervetlen anyagai, amelyek meghatározott kémiai összetétellel és kristályszerkezettel jönnek létre. Ezek a kőzetek építőkövei, és a legtöbb kőzet ásványokból áll. A kémiai összetétel lehet egyszerű vagy összetett, s a kristályrendszerük és a szerkezeti rend meghatározza fizikai tulajdonságaikat, mint a keménység, tömegsűrűség és hasadási viselkedés.

Az ásványi anyagokat több fő csoportba sorolják. A leggyakoribbak a szilikátok, amelyek a földkéreg minden ásványtömegének jelentős részét adják. Más csoportok közé tartoznak az oxidosok, halidok, szulfidok, karbonátok, foszfátok és különféle ritkább vegyületek. Az ásványok képződése geológiai környezetektől függ: magmás, üledékes és metamorf típusú környezetekben egyaránt előfordulhatnak.

Jellemző tulajdonságaik közé tartozik a Mohs-skálán mért keménység, a tömegsűrűség, a fényesség és a szín, valamint a kristályos vagy töredezett felület, és az ércekcátlás. Az azonosításban fontos szerepe van a hasadási és optikai tulajdonságoknak.

Gazdasági szempontból kiemelt jelentőségűek, mert érceként és ipari nyersanyagként szolgálnak. Például a kvarc (SiO2) a leggyakoribb szilikát a kőzetekben; a korund (Al2O3) csoportjába tartozó ásványok közé tartozik a rubin és a zafír; a gyémánt pedig szénalapú ásvány, amely különleges keménységével ismert. Az ásványok felfedezése és leírása alapvető része a geológiának és a mineralogiának.