folyadékegyensúlyt

Folyadékegyensúly a szervezet folyadék- és elektrolitegyensúlyának fenntartását jelenti, amely a test belső környezetének stabilitását szolgálja. A testben lévő víz két fő kompartmentumban található: intracelluláris folyadék (ICF) és extracellularis folyadék (ECF). Az ICF a teljes testvíz mintegy kétharmadát, az ECF pedig körülbelül egyharmadát teszi ki; az ECF részei közé tartozik a plazma és a szövetközti folyadék is.

A kiegyensúlyozottság alapja a beviteli és kiürítési folyamatok összehangolása. A bevitel a folyadék és elektrolitok beviteli útjain keresztül történik, míg a kiürítés a vizelet, a széklet, az izzadás és a kilélegzett vízgőz révén történik. A szabályozás célja az osmolalitás és a keringő vérvolume állandó megtartása.

Fontos szabályozó mechanizmusok közé tartozik a hypothalamusban lévő osmoreceptorok által kiváltott szomjúságérzet és az antidiuretikus hormon (ADH, vasopressin) fokozott vízvisszaszívása a vesében. A renin-angiotensin-aldoszteron rendszer (RAAS) nátrium és víz megőrzését segíti, míg a natriuretikus peptidek (ANP, BNP) a nátrium és víz kiválasztását fokozzák. A veseműködés központi szerepet játszik a hosszú távú egyensúly fenntartásában.

Mérési és klinikai vonatkozások közé tartozik a napi folyadékbevitel és -kimenetel követése, testsúly, valamint laborparaméterek (például nátrium, osmolalitás, karbamid, kreatinin). Zavarai közé tartozik a hypovolemia (dehidráció), a hypervolaemia (ödéma, túlzott folyadékretenció), valamint elektrolitzavarok, például hyponatraemia vagy hypernatraemia.