fibrózisban

A fibrózis olyan pathológiai folyamat, amely során a szövetekben és szervekben a kötőszövetek, különösen a kollagén, elraktározódnak és hegszövet képződik. Ez a krónikus vagy tartós sérülésre adott válasz, gyakran hosszú ideig fennálló gyulladás, irritáció vagy ismétlődő szenynyezés következtében alakul ki. A fibrózis célja a szövetek megóvása, de a folyamat előrehaladása a funkciók rosszabbodásához és a szervstruktúra megváltozásához vezethet.

Pathofiziológiája során több tényező játszik szerepet, köztük a miofibroblastok aktivációja és az extracelluláris mátrix felépítését szabályozó jeleken keresztüli állandó aktiváció. A TGF-β és más citokinek közvetítik a sérült szövetekben zajló folyamatokat, ami a normális szövet helyett túlzott kötőszövet-képződést eredményez. A fibrózis gyakran érinti a májat, a tüdőt, a vesét, a szívet és a bőrt, de bárhol előfordulhat.

Diagnózisában fontos a klinikai historia, a képalkotó vizsgálatok (például ultrahang-elastográfia, CT és MRI), a szöveti biopszia és specifikus laboratóriumi markerek értékelése. A kialakuló vagy halmozódó kötőszövet megkérdőjelezheti a szerv funkcióját és architektúráját, ezért a korai felismerés kulcsfontosságú.

Keze lése és előrejelzése a kiváltó ok felismerésétől és megszüntetésétől függ. Bizonyos esetekben antifibrotikus terápiák és a gyulladást vagy irritációt okozó tényezők kezelése lassíthatja a folyamatot. A prognózis szervspecifikus és a fibrosis mértékétől függ, de a korai beavatkozás általában javítja a kilátásokat. Jelenleg is folyik a kezelések fejlesztése és a biomarkerek kutatása a fibrózisok pontosabb felmérésére és személyre szabott kezelésére.