feloldódásról

A feloldódás olyan folyamat, amely során egy oldandó anyag (oldott anyag) oldószerben elválik, és egy homogén oldatot képez. Az oldott anyag literenként vagy grammban megadott maximális mennyisége, amely adott hőmérsékleten még feloldható, az oldhatóság. Az oldhatóság két fő típusa van: poláris oldószerekben (például vízben) poláris vagy ionos anyagok, illetve apoláris oldószerekben apoláris anyagok oldódnak jól. A hőmérséklet, nyomás és a keverés gyorsasága mind hatással vannak a feloldódás mértékére és ütemére.

A feloldódás gyorsaságát és mértékét befolyásoló tényezők közé tartozik a hőmérséklet, a nyomás ( különösen gázok oldódásánál), az oldószer oldhatósági paraméterei és polaritása, az oldandó anyag szemcse‑ vagy felületmérete, valamint a keverés vagy áramlás mértéke. Kifejezetten a szilárd anyagok oldódásánál a felület növelése (például őrlés) gyorsítja a folyamatot. A gázok oldódásánál a feloldódás a Henry-törvény szerint a gáz részleges nyomásával arányos.

Az oldódás gyakorlati jelentőséggel bír az élettudományokban (dohányzás vagy gyógyszerhatóanyagok biohasznosulása), a környezettudományban (szennyező anyagok mobilitása), az élelmiszeriparban és a gyógyszeriparban (oldhatóság és oldódási görbe határozza meg a formulációt és a felszívódást). A feloldódás javítása érdekében alkalmazhatók módszerek: részecskefinomítás, co-solvent vagy surfaktáns használata, sóképzés vagy komplexképzés a jobb oldhatóság érdekében.