felhatalmazottság

Felhatalmazottság, vagy más néven *disempowerment*, egy pszichológiai és szociológiai fogalom, amely arra utal, hogy egy személy vagy csoport a saját életének irányításában, döntéshozatali lehetőségeiben vagy hatalmában valóban vagy érzékelt módon korlátozott. Ez a állapot gyakran kapcsolódik a hierarchikus vagy kontrolláló környezetekhez, ahol az emberek érzik, hogy nem rendelkeznek megfelelő eszközökkel vagy lehetőségekkel ahhoz, hogy hatásosan részt vegyenek a saját életük alakításában.

A felhatalmazottság ellentéte a felhatalmazottság, amelyben az egyén vagy csoport érzései szerint hatékonyabb és önállóbb döntéseket hozhat. Felhatalmazottság hiánya lehetővé teszi a stressz, kétségbeesés vagy passzivitás kialakulását, különösen akkor, ha az egyén nem érzi, hogy a döntései számítanak vagy hogy a környezete támogatja önállóságát.

A felhatalmazottság gyakran megjelenik olyan helyzetekben, mint a munkahelyi hierarchiák, ahol az alacsonyabb pozícióban lévő dolgozók kevés lehetőségük van befolyásolni a döntéseket, vagy az oktatási rendszerekben, ahol a tanulóknak nem adnak elég szabadságot ahhoz, hogy önállóan tanuljanak. Szociális és gazdasági egyenlőtlenségek is hozzájárulhatnak a felhatalmazottság érzékéhez, különösen akkor, ha bizonyos csoportok rendszeresen kizárják a döntéshozatalból.

A felhatalmazottság megértése és kezelése fontos a pszichológiai jólét és a társadalmi együttműködés szempontjából. A támogatás, kommunikáció és a döntéshozatalban való részvétel növelése lehetővé teszi az embereknek, hogy érezzenek magukat hatékonyabbnak és önállóbbnak, csökkentve ezzel a felhatalmazottság hatásait.