fagyáspontolvadási

A fagyáspont-olvadási folyamatok a víz ismétlődő megfagyását és olvadását jelentik olyan anyagokban, ahol a pórusokban víz található. Amikor a víz megfagy, térfogata kb. 9%-kal nő, ez belső nyomást és mikroszkopikus repedéseket okozhat. Az olvadás és a későbbi újabb megfagyás tovább erősítheti a károsodást, felgyorsítva a felületi lemorzsolódást és a belső szerkezetek gyengülését.

A fagyáspont-olvadási ciklusok legérzékenyebben a betonra, a tégla és más pórusos kövekre, illetve a nedvességet felvevő út- és közműszerkezetekre hatnak. A károsodás mértéke a pórusosságtól, a vízfelvételtől és a ciklusok számától függ. Sóoldatok jelenléte súlyosbíthatja a károkat, mivel növeli a kristályosodási nyomást és a felületi elválást.

Értékelés és tervezés szempontjából standard vizsgálatokkal mérik a fagyáspont-olvadási ellenállást, például beton esetében a fagyás–olvadás-teszteket (például ASTM C666 vagy megfelelő EN-szabványok szerint). Ezek a vizsgálatok modellálják a környezeti ciklusokat, és jelzik az anyagok tartósságát.

Megelőzésre és mérséklésre szolgáló intézkedések közé tartozik a megfelelő vízelvezetés és nedvességellenőrzés, légbuborékokat tartalmazó beton alkalmazása, felületvédő rétegek és karbantartás, valamint a jégképződés lassítása érdekében a sóalapú de-icing anyagok mérsékelt használata. A tervezésnél és kivitelezésnél a környezeti feltételek figyelembevétele növeli a szerkezetek élettartamát a fagyáspont-olvadási ciklusokkal szemben.