fagoszómát

Fagoszóma, vagy fagoszóma, a fagocitákban kialakuló membránnal határolt vezikula, amelybe a fagocitált részecske kerül a fagocitózis folyamatában. Ez a kezdeti lépés után a részecske körül egy zárt belső tér jön létre, amely lehetővé teszi a további lebontást és az antigénfeldolgozást. A fagoszóma képződése több lépésben történik: a sejtPlazmamembránja körülöleli a céltárgyat, majd a képződő vesikulát a citoplazmábanInicializálódó.

A fagoszóma érési folyamata magába foglalja a végrehaló fúziót a korai endoszómákkal, majd késői endoszómákkal és végül a lizoszómákkal. Ennek során a pH fokozatosan savanyodik (hasonlóan a 6–7 tartományból leépülő környezetre, végül 4,5–5,5 környékére), és a vesicula tartalma megközelítőleg a lizoszomális hidrolitikus enzimek hatásának van kitéve. A folyamatot a Rab GTPázok és SNARE-fehérjék szabályozzák, és a fagoszóma először endoszómás, majd lizoszómás mátrixba kerül.

A lebontás, az avdulás és a fertőző ágensek inaktiválása történhet sürgősen is oxidatív mechanizmusokkal: a NADPH oxidázoxidánsok és a reaktív oxigén-, valamint nitrogén formai részt vesznek a küzdelemben. Az emésztett anyagok része antigénként kerülhet bemutatásra MHC osztály II molekulákhoz, így a fagocita az adaptív immunválasz aktiválásához járulhat hozzá.

A fagoszóma így központi szerepet játszik a sejtes immunvédekezésben: részt vesz a mikrobák elpusztításában, az anyagcsere-termékek feldolgozásában és az antigénpresentációban. Defektusok a fagoszómás érésben immunhiányokat, illetve fertőző kórképeket okozhatnak.