fájdalomcsillapítást

A fájdalomcsillapítás olyan orvosi és terápiás megközelítés, amelynek célja a fájdalom intenzitásának csökkentése és a beteg életminőségének javítása.

Kategorizálása gyakran mechanizmus szerint, időtartam szerint és alkalmazási mód szerint történik: mechanizmus szerint nociceptív vagy neuropátiás fájdalom; időtartam szerint akut vagy krónikus; kezelési mód szerint gyógyszeres és nem gyógyszeres megközelítések.

Gyógyszeres fájdalomcsillapítók közé tartoznak a nem szteroid gyulladáscsökkentők NSAID-ok (például ibuprofen, naproxen), a paracetamol, az opioidok (például morfin, oxikodon) és az adjuváns szerek (tricyclic antidepresszánsok, SNRI-k, antikonvulzánsok, például gabapentin vagy pregabalin).

Helyi és topikális készítmények közé tartoznak például lidokain-tapaszok és kapszaicin krémek.

Nem gyógyszeres megközelítések közé tartozik a fizikoterápia, a mozgásterápia, a TENS-es elektroterápia, a hő- és hidegkezelés, valamint a kognitív viselkedésterápia.

A kezelés biztonsága és eredményessége érdekében fontos a személyre szabott dózis- és kezelésmenedzsment, a folyamatos értékelés, és a potenciális kölcsönhatások figyelembevétele. Például NSAID-ok hosszú távú alkalmazásával gyomor-bél mellékhatások, paracetamol esetén májkárosodás, opioidok esetén függőség- és légzésdepresszió kockázata állhat fenn, különösen idős betegeknél vagy vesebetegeknél.

Összefoglalva a fájdalomcsillapítás célja a fájdalom mérséklése és a funkciók megőrzése, miközben a kiváltó ok kezelése és a biztonságos, személyre szabott terápia kerül előtérbe.