fájdalomcsillapításhoz

Fájdalomcsillapítás, vagy analgézia, a fájdalom intenzitásának csökkentésére irányuló orvosi és önsegélyzési megközelítések összessége. Célja a beteg komfortjának javítása, a mindennapi funkciók megtartása és a gyógyulási folyamat támogatása úgy, hogy a kockázatok minél kisebbek legyenek. A kezelést az ok, a fájdalom típusa és a beteg egyéni körülményei alapján tervezik meg, gyakran fokozatosan emelve a terápia súlyosságát (például lépcsős analgéziás megközelítés).

Főbb gyógyszeres és alkalmazási módok közé tartoznak a nem szedatív fájdalomcsillapítók és gyulladáscsökkentők (például nem-szteroid gyulladáscsökkentők, NSAID-ok) és a paracetamol (acetaminophen). Közepesen vagy erősen intenzív fájdalom esetén opioidok alkalmazhatók, szigorú orvosi felügyelet mellett. Adjuváns gyógyszerek közé tartoznak a neuropátiás fájdalom esetén használható antidepresszánsok és antiepileptikumok, illetve helyi vagy lokálisan alkalmazható eszközök. Helyi analgetikumok – például lidokain- vagy kapszaicin alapú készítmények – szintén részei lehetnek bizonyos fájdalmak kezelésének.

Nem gyógyszeres megközelítések szintén fontosak: fizioterápia, TENS (elektroterápiás ingerlés), hő- és hideg terápia, masszázs, testmozgás és rendbe álló alvási szokások; pszichológiai és viselkedéses megközelítések, például kognitív viselkedésterápia, javíthatják a fájdalomkezelés eredményességét.

Biztonság és kockázatok megfontolása alapvető: minden kezelésnek ki kell zárnia a kölcsönhatásokat és mellékhatásokat, figyelembe véve a máj-, vese- és gyomor-bélrendszeri kockázatokat, a függőség és légzésdepresszió lehetőségét, valamint a terhesség, gyermekek vagy idős korban való alkalmazhatóságot. A fájdalomcsillapítás személyre szabott folyamat, amelyet rendszeres felülvizsgálat és szükség szerinti módosítás kísér.