emissziót

Emisszió vagy kibocsátás az a folyamat, amely során egy forrás valamilyen anyagot, energiát vagy sugárzást juttat a környezetébe. A szó általános értelemben beszélhet a levegőbe, vízbe vagy talajba kerülő anyagrészekről, és magában foglalhatja a gáznemű, a részecske alapú és a fényes vagy hő formájában megjelenő kibocsátást is. Gyakran különböztetnek meg közlekedési, ipari és energiaszektorbeli emissziókat, de a biogáz- vagy talajkibocsátás is érintett lehet.

A leggyakoribb emissziós anyagok közé tartoznak a szén-dioxid, kén-dioxid, nitrog-oxidok, szénhidrogének és a finom részecskék (PM), valamint a metán és egyéb szerves gázok. Forrásaik között megtalálhatók a fosszilis tüzelőanyagok égetése (erőművek, kőolaj- és gázfelhasználás), az ipari folyamatok, a közlekedés és a mezőgazdaság. Emellett léteznek nem-kibocsátó, de társított hatásokkal járó emissziók, például hő- vagy sugárzás formájában.

A mérés és nyilvántartás alapelvei közé tartozik az emissziós becslés felhasználása emissziós tényezők és tevékenységadatok alapján, valamint a kibocsátási inventárok készítése. Az adatok felhasználhatók a levegőminőség modellezésére és klímaváltozás elleni intézkedések tervezésére. A szabályozás gyakran határértékeket, normákat és jelentéstételi kötelezettségeket ír elő, és néhány területen kibocsátás-kereskedelmi rendszerek is léteznek a csökkentések ösztönzésére. A kibocsátás rövid- és hosszú távú környezeti hatásainak mérséklése érdekében a társadalmi döntéshozatal fontos eleme a pontos és átlátható emisszió-adatok rendelkezésre bocsátása.

---