Emisszió

Emisszió a fizika és a környezetvédelmi tudományok közös fogalma, amely a forrásból kiinduló energia-, töltés-, részecske- vagy sugárzáskibocsátást jelenti. Magyarul ezt gyakran kibocsátásként értelmezik, de a kifejezés széleskörűen használható az energiaformák átadására is. Az emisszió lehet energiakibocsátás, például fény vagy hő formájában, vagy részecskék és vegyi anyagok távozása a környezetbe.

A fizikai értelemben vett emisszió kifejezések közé tartoznak a radiatív emisszió és a részecskeemisszió. A radiatív emisszió során egy feladat állapotból fotonokat ad át a környezetnek (például a hőcserében vagy fénykibocsátásban). A fénykibocsátás lehet spontán vagy gerjesztett (stimulált) folyamat, amelyet Einstein A- és B-egyenleteivel írnak le. Emissziós spektrumok gyakran szolgálnak anyagok azonosítására és jellemzésére, például emissziós vonalak vagy spektrumok formájában.

Környezeti értelemben az emisszió olyan anyagok vagy gázok kikerülését jelenti a levegőbe, vízbe vagy talajba, amelyeket emberi tevékenység vagy természetes források bocsátanak ki. A legfontosabb példák közé tartoznak a üvegházhatású gázok (például szén-dioxid, metán, nitrous-oxid) és a légszennyező anyagok (SO2, NOx, szilárd részecskék, VOC-ok). A kibocsátásokat általában kötelező és önkéntes nyilvántartásokban, emissziós tényezők alapján becsülik, és számszerűsítik országos vagy iparági szinten.

Mérési módszerek közé tartoznak a monitoring állomások, kibocsátási tényezők, üvegházhatású gázok emisszióinak számításai és műholdas megfigyelés. Politikai eszközök között megtalálhatóak az emissziókvóta-kereskedelem, megfelelési szabályozások és energiahatékonysági intézkedések, amelyek célja a kibocsátások csökkentése és a kibocsátás-intenzitás javítása.