emisszióinak

Az emisszióinak fogalma a környezetbe kerülő anyagok és energiakibocsátások összességét jelöli. Ezek lehetnek gázok, részecskék vagy egyéb vegyi anyagok, amelyeket emberi tevékenységek adnak a levegőbe, a vízbe vagy a talajba. Az emissziók mennyisége és összetétele forrástól és technológiai körülményektől függ, és gyakran CO2e-ben (CO2-egyenértékként) kerül kimutatásra, hogy az egyes gázok felmelegedési hatása összehasonlítható legyen.

Fajtáik közé tartoznak az üvegházhatású gázok (például CO2, CH4, N2O), illetve a levegőminőségre ható szennyező anyagok (NOx, SO2), részecskék (PM2.5, PM10) és illékony szerves vegyületek. Ezek közvetlenül vagy közvetve befolyásolják a klímát, az egészséget és a környezetet.

Mérés és nyilvántartás: A kibocsátásokat gyakran tonnákban számolják, CO2e-ben mérik. A módszertanok szabványai közé tartoznak az IPCC irányelvek és a GHG Protocol, amelyek alapján országok és vállalatok kibocsátás-inventáriumokat készítenek és közzéteszik céljaik elérésének nyomon követésére.

Hatások: a magas emissziók hozzájárulnak a levegő minőségének romlásához, egészségügyi kockázatokhoz és a klímaváltozás fokozódásához. A kutatások és politikai döntések összekapcsolják a kibocsátásokat a társadalmi és környezeti kockázatokkal.

Csökkentés és szabályozás: A kibocsátások mérséklésének eszközei közé tartozik az energiahatékonyság növelése, megújuló energiaforrások térnyerése, tisztább közlekedés és ipari technológiák alkalmazása, valamint a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás (CCS). Nemzetközi keretekkel kapcsolatos példák a Párizsi Megállapodás és az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere, helyi és nemzeti célkitűzések.