elvárása

Elvárása egy magyar főnév, amely az elvárás szó birtokos alakja. A kifejezés arra utal, hogy ki vagy mi támaszt fel elvárásokat valaki felé, vagy milyen teljesítményeket és viselkedést tekint megfelelőnek vagy kívánatosnak. Gyakran használják személyes, munkahelyi vagy oktatási kontextusban, hogy leírják, milyen standardokat, célokat vagy követelményeket várnak el a másik féltől vagy a helyzettől.

Etymológia és formai jegyek szerint az elvárás az ige elvárás (kíván, követel) gyökéből származik; a főnévi alakot az -ás képző adja, a személyes birtokos jelző pedig a -a vagy -e toldalékkal kapcsolódik hozzá. Így keletkezik a harmadik személy birtokos alakja, például elvárása (az ő elvárása). A többes szám formája elvárásai, amelyek gyakran úgy értelmezhetők, mint valakinek a különböző vagy összegzett elvárásai.

Használatát tekintve az elvárás szó gyakran állítmányi vagy mondatbeli alany szerepében jelenik meg. Példák:

- A vezető magas elvárásokat támasztott a csapattal szemben.

- Az elvárása az volt, hogy mindenki pontosan érkezzen a megbeszélésre.

- A szülők elvárásai a gyerek felől megnyugtató és reális célokra irányulnak.

Különbségek a rokon értelmű szavaktól: az elvárás gyakran preskriptív, kötőjelölő jellegű és relatíve konkrét követelményeket fogalmaz meg; a várakozás inkább személyes, belső vagy általános reményre utal; a követelmény inkább formális vagy szakmai specifikáció. Az elvárás kifejezés segít pontosítani, mire számít valaki, és milyen teljesítményt tekint elfogadhatónak egy adott kontextusban.