elektrolitzás

Elektrolízis, vagy elektrolitzás, a vegyi reakciók olyan folyamata, amelyet külső elektromos energia vezérel egy elektrolitban, és amely során a résztvevő ionok felvételre vagy leadásra kerülnek kémi átalakulásba. A folyamat lényege, hogy az elektródok között vezető oldatban vagy olvadékban ionáramlás alakul ki, és a redox reakciók a katódon redukciót, az anódon oxidációt idéznek elő.

Általában nem spontán, mert energiát kell adni. A típustól függően különböző oldatokban vagy olvadékokban történik, és különféle anyagi előállítást céloz.

Az eszköz egy elektrolitot tartalmazó cella, két elektróda és egy egyenáramú forrás. Az ionok a katódra jutnak, az anódra oxidálódnak. Faraday törvényei szerint a kimenő anyag mennyisége arányos a belépő elektromos töltéssel: m = (M I t)/(n F).

Gyakorlati példák közé tartozik a víz elektrolízise, amely hidrogénre és oxigénre bontja el a vizet; illetve a chlor-alkáli folyamat NaOH, Cl2 és H2 előállítására. További alkalmazások közé tartozik fémek elektrolitikus finomítása és bevonása, valamint elektrolízises szintézisek.

Történetileg a modern elektrolízis fejlődése összekapcsolható William Nicholson és Anthony Carlisle 1800-as kísérleteivel, míg Faraday törvényei a 1830-as években íródtak. Gázok és oldott vegyszerek előállítása során figyelembe kell venni a veszélyeket: hidrogén és oxigén gyúlékony keveréke, klór mérgező és irritáló lehet, lúgos oldatok pedig korrozívak.