elektródok

Elektródok olyan vezető anyagok, amelyeken keresztül elektromos áram lép be vagy ki egy közegből, általában elektrolitból álló környezetben. Az elektród és az oldat vagy elektrolit határfelületén zajlanak a redox-reakciók, és az elektród az áramkör összekötő eleme, amelyen keresztül a rendszer elektronszállítása történik.

Funkció alapján az elektródokat anódnak (oxidáció) és katódnak (redukció) nevezzük. Anyag szerint lehet aktív elektróda, amely részt vesz a reakcióban (például egy réz- vagy vas-elektród), vagy inert elektróda, amely nem reagál az elektrolittel, de az áramot vezeti; például platina vagy grafit. Az inert elektródok gyakran szolgálnak semleges felületként, ahol a reakció a közegben zajlik, vagy ahol a fém- és ionkörnyezet között elektromos kapcsolat jön létre.

Gyakorlati alkalmazások közé tartozik a galvanikus elemekben az energiaátvitel és tárolás, az elektrolízis, ahol külső energiával hajtják végre a reakciókat, valamint az analitikai és érzékelő rendszerek, ahol az elektródok elektromos jeleket vezetnek vagy mérési referenciaként szolgálnak.

Fontos kiegészítés a referenciakörnyezet: referencian elektródokkal együtt a mérések potenciáljai pontosan skálázhatók, például Ag/AgCl vagy hidrogénalapú referenciaelektródokkal. Az elektródok kiválasztása függ az alkalmazástól, az elektrolit összetételétől, a kívánt reakcióktól és a kívánt stabilitástól. Széles körben alkalmazottak a galvanotechnikában, az elektrokémiai analízisben és az elektrolit-alapú energiatermelésben.