egyensúlyvesztést

Az egyensúlyvesztés (egyensúlyzavar) olyan tünet, amely során a személy úgy érzi, mintha forogna, vagy bizonytalan lenne a helyzetében. Lehet átmeneti vagy tartós, és gyakran a vestibuláris rendszer, a látás- vagy a proprioceptív információk kezelésének zavarából adódik. Több kórkép húzódhat a háttérben, ezért az okok tisztázása gyakran szükséges.

Gyakori okok közé tartozik a belső fül betegségei (például BPPV, vestibularis neuritis, Menière-kór), központi idegrendszeri problémák (stroke vagy TIA), dehidratáció, ortosztatikus hipotenzió, és a különböző gyógyszerek mellékhatásai. Időseknél és cukorbetegségben szenvedőknél is gyakoribb a tartós egyensúlyvesztés.

Jellemző tünetek a szédülés vagy vertigo, instabilitás, látás vagy tárgyak mozgás közbeni zavarossága, hányinger, és esésre való hajlam. A tünetek időtartama és intenzitása egyénenként változik.

Diagnózist kórtörténet, fizikai vizsgálat és célzott vizsgálatok alapján állítják fel: Dix–Hallpike a BPPV kimutatására, Romberg-teszt vagy Unterberger-teszt, vestibularis funkciós vizsgálatok (VNG), szükség esetén MRI a központi ok kizárására. Kezelés az ok függvényében történik: BPPV esetén gyakran hatásos az Epley-manőver, vestibularis rehabilitáció javítja az egyensúlyt, de rövid távú szédüléscsillapítók csak tüneti megoldást adnak. Biztonsági intézkedések az esés megelőzésére is fontosak.

Előrejelzés okoktól függ, de sok esetben javulás érhető el rehabilitációval. Ha a tünetek hirtelen jelentkeznek, neurológiai tünetekkel (gyengeség egyik oldalon, beszédzavar, arcfelület- vagy koordinációs problémák), súlyos fejfájás vagy tartós eséssel járó instabilitás jelentkezik, orvoshoz kell fordulni.