dobfékek

Dobfékeknek nevezzük azt a fékrendszert, amelyben a kerékhez csatlakozó fékdob belső felületét nyomás alá helyezett fékbetétek érintik. A dob a kerékkel együtt forog, a fékbetétek pedig a dob belsejéhez érve súrlódást keltenek, így a kerék forgása lassul vagy megáll. A fékezés szükség szerint a pedál vagy a kézifék működtetésével történik, és a hő által keletkező energia hővé alakul.

Főbb alkatrészei közé tartozik a fékdob, a fékbetétek, a keréknyomó (hidraulikus vagy mechanikus, amely a betéteket kifelé nyomja a dob belső felületére), a visszahúzó rugók, valamint a rögzítő és állító mechanizmusok. A legtöbb autóban a féknyomó hidraulikus, amely a fékpedál lenyomására nyomja ki a betéteket. A kéziféket gyakran egy különleges mechanizmus hajtja a dob belsejébe, hogy parkoláskor megfogja a kereket.

Előnyök és korlátok között megtalálhatóak a következők: előny, hogy a dobfékrendszer zárt, nedves körülmények között megbízható és gyakran olcsóbb, továbbá jól alkalmazható a parkolófék funkciójára. Hátrányként említhető a gyakoribb hőterhelés miatti fékhatás-csökkenés (fading), a belső alkatrészek sérülékenysége vett szennyeződésre (olaj vagy zsir), és a karbantartásra vonatkozó igényesség.

Használata: napjainkban a személygépkocsik hátsó fékfelében gyakori a dobfék, különösen olcsó vagy középkategóriás modelleken. Előfordulhat, hogy az első tengelyen diszfék van, míg a hátsó tengelyen dobféket alkalmaznak; nehezebb terhelésű járműveknél pedig mindkét tengelyen dobféket találhatunk. Dobfékek továbbra is előfordulhatnak motoros kerékpárokon és egyes speciális járművekben is.