diszkriminációnak

Diszkriminációnak az olyan bánásmódot nevezzük, amely alapján valakit vagy egy csoportot kedvezőtlenül kezelnek, vagy hozzáférésben és lehetőségekben megkülönböztetik. A diszkrimináció lehet szándékos vagy a társadalmi intézmények működéséből fakadó, és megnyilvánulhat közvetlen vagy intézményes formában.

Fő formái közé tartozik a közvetlen diszkrimináció, amikor valakit nyíltan hátrány ér egy adott tulajdonsága miatt, és a közvetett diszkrimináció, amikor egy semleges szabály vagy gyakorlat valójában hátrányosabb hatást gyakorol egy adott csoportjára. Emellett beszélhetünk strukturális vagy rendszerszintű diszkriminációról, amely a társadalmi és gazdasági rendszerek szerkezetében testesül meg.

Számos területen fordul elő, például a munkaerőpiacon, oktatásban, egészségügyben, lakhatásban és közszolgáltatásokhoz való hozzáférésben. Gyakori alapok közé tartozik a nem, etnikai vagy vallási háttér, nemzetiség, életkor, fogyatékosság, nemi identitás és orientáció, családi állapot vagy nyelvi hovatartozás.

Nemzetközi és európai jogi keretek tiltják a diszkriminációt és előmozdítják az esélyegyenlőséget. Az ENSZ és az Európai Unió irányelvei alapján a diszkrimináció jogorvoslati lehetőségekkel jár: panasz benyújtása hatósághoz, polgári peres eljárás vagy kötelezettségek teljesítése az intézmények részéről. Magyarországon az esélyegyenlőség és az egyenlő bánásmód védelme kiemelt jogi feladat.

Megelőzésére törekszenek az oktatási programok, a nyílt párbeszéd és az intézményi esélyegyenlőségi intézkedések. Az alapvető jogok biztosa (ombudsman) és más hatóságok jogsértés esetén kivizsgálnak és jogorvoslatot biztosítanak.