difficilekórokozó

A difficilekórokozó, vagy Clostridioides difficile (C. difficile), egy anaerob, gram-pozitív, spórás baktérium. Kifejlődött törzsei toxint termelnek, és okozhatnak fertőzéseket, amelyek gyakran antibiotikum-kezelést követően alakulnak ki. A baktérium elnyújtott jelenlétében a bélflóra felborulása miatt a kórokozó túlszaporodhat.

A legfontosabb patogén tényezők a toxinok A és B (tcdA, tcdB), amelyek károsítják a bélhámot és gyulladást, illetve bizonyos törzseknél a toxin CD toxin (CDT) is megjelenhet. A fertőzés következtében fokozódhat a gyulladásos válasz, és olvadt vagy vastag megfigyelések a pseudomembranosus kolitis lehetőségéhez vezetnek.

Terjedés és epidemiológia: a spórák gyakran szennyezett kórházi környezetben terjednek, és ellenállóak a legtöbb alkoholos fertőtlenítőszerrel szemben. Az idősek, a hosszú távú ápolást igénylő betegek, a gyenge immunrendszerűek és az antibiotikumot kapó személyek különösen ki vannak téve a fertőzésnek. A fertőzés gyakran nosocomialis, de a közösségben is előfordulhat.

Klinikai kép: a tünetek skálája a panyadékos hasmenéstől a súlyos kolitiszig terjedhet, gyakori a hasfájás, láz, fehérvérsejt-szám emelkedése és dehidráció. Recidíva gyakori: a fertőzés kiújulhat, különösen korábban antibiotikum-kezelés után.

Diagnosis és kezelés: a diagnózis stool vizsgálatokkal toxin vagy toxin-gen keresésével, illetve többlépcsős vizsgálatokkal történik. Kezeléskor törekednek az antibiotikum-kezelés megszüntetésére, ha lehetséges, majd orális vancomycin vagy fidaxomicin elsődleges terápiaként, metronidazol ma kevésbé preferált. Súlyos esetben és ismétlődő fertőzésnél fecal microbiota transplantation (FMT) alkalmazható. Megelőzésként kiemelt a kórházi antibiotikum-stewardship, a megfelelő kontakt és higiéniai intézkedések, és sporicid tisztítás alkalmazása környezetben.