diagnosztizálhatóság

Diagnosztizálhatóság a rendszer azon képessége, hogy hibát vagy rendellenes állapotot meg lehessen határozni és azonosítani a rendelkezésre álló megfigyelések alapján meghatározott időn belül. Fontos kifejezés a detektálás és az izoláció, hiszen a hibafolyamat felismerése mellett tisztázni is kell, mely komponens vagy alrendszer érintett. A fogalom kapcsolódik a megbízhatóságtudományhoz, a minőségbiztosításhoz és a karbantartási stratégiákhoz.

Különböző területeken releváns, leginkább a kontrollrendszerek és a megbízhatóságelmélet területén. Diszkrét esemény-alapú rendszerekben a diagnosztizálhatóság annak a képességnek a megítélése, hogy a megfigyelt események sorozatából egy hiba bekövetkezését végleges bizonyítékkal meg lehessen állapítani egy véges idő után. Erős diagnosztizálhatóság esetén minden lehetséges futásra igaz ez, míg gyenge esetben csak bizonyos futásokra. Gyakran alkalmaznak diagnosztikai gráfokat vagy a twin-plant módszert a diagnosztika elemzésére.

Modellezés és megközelítések tekintetében több út létezik. Modellezés-alapú diagnosztikában állapotfigyelők, maradvány- vagy parity-space módszerek, Kalman-szűrők és más observer-alapú eszközök használatosak. Adat-alapú megközelítésekhez tartoznak a gépi tanulási és anomáliaészlelési technikák, melyek közvetlenül megfigyelésekből tanulva észlelik a hibát vagy annak jeleit.

Alkalmazási területek közé tartozik a repülés, az autóipar, az energiaszektor, a gyártás és az egészségügy. A kihívások közé sorolható a zajos adatok, a modell- és ismeretbizonytalanság, a késleltetések és a több hibamentületek egyidejű jelenléte. Diagnosztizálhatóság fontos eszköz a karbantartási döntések és a rendszerbiztonság szempontjából.

---