diagenézisét

A diagenézis a üledékes kőzetek lerakódása után, metamorfózis előtt végbemenő fizikai, kémiai és biológiai átalakulások összessége. Célja a pórustér módosítása és a kőzet stabilizálása a további geológiai időkre. Fő mechanizmusai közé tartozik a tömörödés (kompaktíció) és a vízvesztés, a cementáció, amikor a pórusvízben oldott ionok kiülepednek ásványos cementként (például kalcit, szilika vagy dolomit formájában), valamint az authigen ásványok képződése. Oldódás és kiülepedés révén átstrukturálódik a mineralogiai összetétel, és módosul a porozitás és a permeabilitás. Gyakori diagenetikus átalakulások közé tartozik az illitizáció és a kaolinizáció, illetve más ásványváltozások, amelyek új kőzetfizikai tulajdonságokat hoznak létre.

A diagenézis több környezetben különböző módon játszódik le: korai diagenézis a felszín közelében, eltemetett (burial) diagenézis a mélyebben fekvő rétegekben, és meteoric diagenézis, amikor a felületi vizek beszivárognak a pórusokba. Általában 20–200 °C közötti hőmérsékleteken és alacsony nyomáson zajlik; ennél magasabb hőmérséklet és nyomás a metamorfózist jelzi.

Gazdasági szempontból kiemelt jelentősége van a hidrokarbon-tároló-képesség meghatározásában: a diagenetikus cementáció és porozitás kőzet- és rétegösszetételére hat, befolyásolva a permeabilitást és a tárolókapacitást.