Oldódás

Oldódásnak nevezzük azt a folyamatot, amely során egy anyag feloldódik egy oldószerben, és egy homogén oldat keletkezik. Az oldódás során a feloldandó anyag részecskéi kiszabadulnak a szilárd fázisból vagy a fázisukból, és az oldószerben szétterjednek. Az oldódás energiája lehet endotherm vagy exotherm, attól függ, hogy milyen kölcsönhatások alakulnak ki az oldódó anyag és az oldószer között.

A feloldódás mértékét és sebességét befolyásolja több tényező. A solubilitás, azaz az oldható anyag maximálisan oldható mennyisége adott hőmérsékleten és nyomáson, meghatározza az oldat telítettségét. A sebességet befolyásolja a hőmérséklet, a keverés vagy rázatás mértéke, az oldószer és a feloldódó anyag érintkezési felületének nagysága, továbbá a kölcsönhatások mértéke (például polaritás és sav-bázis tulajdonságok). Gázok esetében az oldhatóság gyakran csökken a hőmérséklet emelkedésével, és a Henry-féle törvény írja le a nyomás és oldatban oldott-gáz mennyisége közötti kapcsolatot.

Gyakorlati példák közé tartozik a konyhasó vagy cukor oldódása vízben, a szén-dioxid oldódása folyadékokban, illetve a természeti környezetben a mészet oldódása savas eső hatására. Az oldódás fontos tényező a gyógyszeriparban, a környezettudományban és az élettanban, mivel befolyásolja a hatásosságot, a biohasznosulást és a környezeti hatásokat.