denotációja

Denotációja, vagy egyszerűen denotáció a nyelvészeti és szemantikai kutatások egyik alapfogalma. Megmutatja, hogy egy kifejezés milyen elemekhez kapcsolódik a valóságban vagy a vizsgált szemantikai modellben. Gyakran azt mondják, hogy a kifejezés denotációja az, amit a kifejezés kitevője vagy kiterjesztése jelöl. A denotáció tehát azokat a tárgyakat, eseményeket vagy vonásokat foglalja magába, amelyeket a kifejezés ténylegesen jelöl.

Példák: a főnév denotációja a szóhoz tartozó objektumok halmaza. Például a "kutya" denotációja a világon élő összes kutya. Predikátumok esetében a denotáció a hozzájuk tartozó tárgyak halmaza, vagyis azoknak a tulajdonságoknak a gyűjteménye, amelyeket a predikátum igazságértékével jellemez. Egy mondatban a kifejezés denotációja az a konkrét referenciális tartomány, amelyre a téma vagy állítás utal.

A denotáció és a konnotáció közötti alapvető különbség az, hogy a denotáció a tényleges referenciát jelöli (milyen objektumok vagy események felelnek meg a kifejezésnek), míg a konnotáció a társított jelentéseket, érzelmi töltetet és kulturális asszociációkat foglalja magában. Így ugyanaz a kifejezés különböző kontextusokban más-denotációt, de gyakran hasonló konnotációt vehet fel.

Formális szemantikában az értelmezési függvény I hozzárendeli a kifejezéseket a modell referenseihez: a konstansok egy konkrét objektumhoz, a predikátumok pedig a domain egy-egy halmazához vagy tulajdonságához rendelődnek. A bonyolult kifejezések denotációját az összetett konstrukciók értelmezésével kapjuk meg.

A számítástechnika területén a denotációs szemantika a programnyelvek jelentését matematikai objektumokra képezi le: a kifejezések denotációja érték vagy funkció, amelyet a program futása hoz létre. Ezzel javítható a formális verifikáció és a fordítás megbízhatósága.