demodulációs

A demodulációs eljárás a modulált jel visszafejtését jelenti, amely során az eredeti információs jel vagy baseband jel nyerhető ki a hordozóval együtt modulált jelből. A moduláció során a hordozó jel tulajdonságait (általában amplitúdót, frekvenciát vagy fázist) változtatják meg az információ átviteli céljából; a demoduláció feladata ezt a változtatást visszafordítani, hogy a kimenetben a felhasználói adat vagy jelsor visszanyerhető legyen.

Típusai közé tartozik az analóg és a digitális demoduláció. Analóg demodulációban például az AM (amplitúdó-moduláció) demodulációját envelope detektorral végzik, míg az FM (frekvencia-moduláció) és a PM (fázis-moduláció) demodulációját frekvencia- vagy fázisdetektorokkal, gyakran PLL-el (fázis- észlelő hurok) végzik. Digitális demoduláció esetén olyan jelformákat dolgoznak fel, mint BPSK, QPSK, 8-PSK vagy QAM, és a jel visszafejtése mellett gyakran jönnek a szimbólum-időzítés helyreállítása, a jel-zaj viszony javítása és az egyértelmű döntéshozatal is.

A demodulációhoz gyakran szükség van hordozó-felvevő (carrier recovery), szimbólum-időzítés helyreállítására és akár equalizációra is, különösen zajos vagy torzított kommunikációs csatornákban. Koherens demoduláció esetén pontosan ismerjük a hordozó fázisát és frekvenciáját; nem koherens megközelítések kevésbé igényesek a carrierre, de teljesítményük alacsonyabb lehet.

Alkalmazási területek közé tartoznak a rádió- és televíziós vevők, vezeték nélküli adatátvitel, műholdas kommunikáció, mobil- és Wi-Fi rendszerek. A demoduláció és a kódolás/dekódolás közti különbség fontos: a demoduláció visszaállítja az eredeti jel modáció nélküli formáját, míg a hibajavító kódolás és a dekódolás az adatok megbízhatóbb helyreállítását szolgálja.