degranulációt

A degranuláció a sejtes szabályozott válasz része, amely során a sejtben tárolt szemcsékben (granulumokban) található anyagok a plazmamembránnal való fúzió révén kijutnak a környezetbe vagy a sejtfelszínre kerülnek. Ez a folyamat exocytotikus módon történik, általában Ca2+-függetlenül vagy Ca2+ által aktivált jelátviteli utak révén. A degranuláció a különböző sejttípusokban különböző funkciókat szolgál, többek között védekező és gyulladásos válaszokat.

A legjelentősebb sejttípusok közé tartoznak a mast-sejtek és bazofilek, amelyek granulumjaikból histamint, proteázokat és egyéb médiátorokat szabadítanak fel gyulladásos válaszokat kiváltva; a neutrofilek és eosinophilek is saját mediátorokat szabadíthatnak ki, hogy küzdjenek a kórokozók ellen. A trombociták degranulációja alfa és gamma granulumok tartalmát szabadítja fel, például szervezetfejlődési géneket és növekedési faktorokat, amelyek a véralvadáson és a szöveti gyógyuláson keresztül hatnak.

Ok-okozati tényezők közé tartozik a receptorok (például IgE-receptorok) keresztkötése, pathogen jelzések, komplementrendszeri aktiváció vagy krónikus gyulladást kiváltó állapotok. A degranuláció kulcsfontosságú a gyors immunválaszban, de dysregulációja allergiás reakciókban, asztmában és egyéb gyulladásos állapotokban káros lehet. Klinikai vizsgálatokban a mediátorok felszabadulását vagy a felszabaduló fehérjéket mérik, hogy megértsék a sejtes válaszok dinamikáját.