csontritkulás

A csontritkulás (osteoporosis) krónikus rendellenesség, amely a csont ásványianyag-tartalmának és a csontszerkezetnek a gyengülését okozza. Ennek eredményeként a csontok törékenyebbé válnak, és kisebb erők hatására is sérülések léphetnek fel. A betegség fokozott törésveszélyt jelent, különösen a gerinc, a csukló és a csípő területén.

Két fő típusa van: primer osteoporosis, amely időskori és postmenopauzális változásokhoz társul, és szekunder osteoporosis, amely más betegségek vagy gyógyszerek következménye. Fő rizikótényezők közé tartozik a kor, a női nem, alacsony testtömeg-index, családi előzmények, alacsony kalcium- és D-vitaminbevitel, dohányzás, alkoholfogyasztás, mozgáshiány és hosszú kortikoszteroid-terápia.

Tünetek általában későn jelentkeznek; a betegség gyakran tünetmentes, amíg egy kisebb vagy nagyobb törés nem történik. A leggyakoribb törések a csukló, a gerinc és a csípő környékén fordulnak elő. Diagnózist leggyakrabban a csonttömeg mérésével állítanak fel, leggyakrabban a DEXA vizsgálat révén. Az eredmények T-score és Z-score formájában kerülnek értékelésre, és a 10 éves törési kockázat becslésére gyakran használják a FRAX eszközt.

A kezelés célja a csontvesztés lassítása és a töréskockázat csökkentése. Gyógyszeres lehetőségek közé tartoznak a biszfoszfonátok, a denosumab, a teriparatid és a raloxifen, szükség szerint kalcium- és D-vitamin-kiegészítés mellett. Emellett fontos az életmódváltás: megfelelő fizikai aktivitás, kiegyensúlyozott étrend, a esések megelőzése, dohányzás mellőzése és alkoholfogyasztás mérséklése. A kezelés személyre szabott, és kockázatfelmérés alapján döntenek.

Előfordulása világszerte gyakorinak számít, különösen 50 év feletti nőknél és idős férfiaknál. Megelőzésére a megfelelő kalcium- és D-vitaminbevitel, rendszeres testmozgás, egészséges testsúly, dohányzás kerülése és rendszeres orvosi ellenőrzés ajánlott.