citotoxicitási

Citotoxicitás a sejteket károsító vagy elpusztító képességet jelenti. A fogalom központi a gyógyszer- és toxikológiai kutatásokban, az immunológiában és a környezeti egészségvédelmi értékelésekben, és leírja, hogy egy vegyszer, anyag vagy biológiai folyamat milyen mértékben érinti a sejteket.

Közvetítő mechanizmusai között szerepel a programozott sejthalál (apoptózis), a necrosis, illetve a membránkárosodás által kiváltott sejthalál. Az immunrendszer sejtjei, például természetes ölősejtek (NK-sejtek) és citotoxikus T-sejtek (CTL-k), citotoxicitást idézhetnek elő perforin és granzimek felszabadításával, illetve Fas-FasL útvonalon.

Értékelései közt több in vitro teszt található: metabolikus aktivitásra építő MTT/MTS/XTT alapon működő vizsgálatok; LDH-szint vagy LDH felszabadulás mérés a membránkárosodás jele; Trypan blue kizárási próba; resazurin-alapú tesztek. Az IC50 gyakran használt mérőszám a hatékonyság vagy toxicitás megadására.

Alkalmazásai: gyógyszerfejlesztésben és toxikológiában a citotoxicitás értékelése a biztonságosság és hatékonyság mérőszáma; rákkutatásban a tumorsejtek szelektív pusztítása a cél; immunterápiában az NK-sejtek vagy CTL-k citotoxikus aktivitása kulcsfontosságú; antitest-konjugált terápiák (ADC-k) is a citotoxicitás alkalmazását célozzák.

Fontos megemlíteni a korlátokat: in vitro eredmények nem mindig felelnek meg a in vivo hatásoknak; sejt- és környezeti tényezők jelentősen befolyásolják az eredményeket; a megfelelő értelmezéshez kontrollokra és kontextusra van szükség.