Citotoxicitás

Citotoxicitás alatt olyan hatást értünk, amely egy anyag vagy beavatkozás következtében sejtek károsodását vagy elhalását okozza. Gyakran használják gyógyszertudományban, toxikológiában és biomateriál-tudományban. Fontos különbség, hogy a citotoxicitás a sejtek élettani, genetikai vagy membrán-szerkezetének károsodásával járó hatást írja le, míg a citosztázis a sejtek növekedésének gátlását jelenti, anélkül hogy azonnal halált okozna.

Értékelése általában in vitro történik. A viabilitást és a sejtkárosodást mérő tesztek közé tartoznak az MTT-, XTT-, WST-1-alapú assayok, a resazurin (alamarBlue) mérés és az ATP-szint mérés. Emellett a membránkárosodást LDH-szint kiáramlása jelezheti. A sejttípus és a kultúra feltételei jelentősen befolyásolják az eredményeket. Gyakran közlik az IC50 vagy CC50 értékeket, amely a hatás koncentrációját tükrözi.

Mechanizmusaik közé tartozik az apoptózis, necrosis és autophagy által kiváltott sejtvesztés. Okozó tényezők lehetnek oxidatív stressz, mitokondriális károsodás, membrán-integritás zavarai vagy DNS-károsodás. A mechanizmusok gyakran együtt jelennek meg, és sejt- vagy vonal-specifikus válaszokat mutathatnak.

Szerepe és alkalmazása széles: a gyógyszerfejlesztésben a molekula toxikus profiljának felmérése és terápiás szelektivitás értékelése; biomateríálok biokompatibilitásának vizsgálata; környezeti és foglalkozási toxikológia. Fontos, hogy a cytotoxicitás értékelése kontextusbeli legyen: egyzerűen magas citotoxicitás jó lehet rákellenes szereknél, de a normál sejtekre gyakorolt kár miatt kockázatokat is jelent.