cisztának

Cisztának a szervezetben előforduló, zárt üreg vagy tasak, amelyet általában belső felszínét létrehozó epitélium határol, és amely folyadékot, félfolyadékot vagy más anyagot tartalmaz. A ciszták bárhol kialakulhatnak, gyakran tünetmentesek vagy apró duzzanatként észlelhetők. Sok cisztát nem tekintenek veszélyesnek, de egyes típusok orvosi ellátást igényelhetnek, különösen ha gyorsan nőnek, nyomást gyakorolnak a környező szövetekre vagy gyanú merül fel rosszindulatra.

Előfordulási példák közé tartoznak a bőr alatti epidermális ciszták, a petefészekben kialakuló ciszták (például funkcionális petefészekciszták), a térd mögött elhelyezkedő Baker-ciszták, illetve a gerinccsatornához vagy ízületekhez kapcsolódó nyálkás/ synovialis ciszták. A kialakulás hátterében különböző tényezők állhatnak: mirigydúcok elzáródása, gyulladás, trauma, veleszületett rendellenességek és hormonális tényezők.

Diagnózis általában orvosi vizsgálattal kezdődik, amelyet képalkotó vizsgálatok követnek (ultrahang elsőként, ritkán MRI vagy CT). Bizonyos esetekben a cisztában lévő folyadék vizsgálata vagy biopszia segíthet a cisztatípus meghatározásában és a malignitás kizárásában.

Kezelés a cisztatípus és a tünetek függvénye: sok cisztát megfigyeléssel kezelnek, mert spontán eltűnhetnek vagy nem okoznak tünetet. Más esetekben kiürítik őket vagy sebészeti úton eltávolítják. Funkcionális petefészeci cisztákat néha hormonális terápiával kezelik; bőr alatti cisztákat gyakran kiürítenek vagy eltávolítanak; Baker-cisztát pedig vagy megoldódásig figyelemmel kísérnek, vagy sebészeti beavatkozás válhat szükségessé.

Prognózis általában jó, különösen a jóindulatú ciszták esetén. Ha tünetek jelentkeznek, vagy gyorsan növő cisztáról van szó, további kivizsgálás és megfelelő kezelés javasolt.