cisztát

Cisztát olyan zárt, folyadékkal töltött üregnek definiálunk, amelyet fal vesz körül és a környező szövetektől elhatárolódik. A ciszták többsége jóindulatú, gyakran tünetmentes, különösen, ha kicsik.

Kialakulás szerint megkülönböztetünk valódi cisztákat és pseudocystákat. Valódi cisztákat epitheliális (gyakran epitheliális vagy endotheliális) bélelő réteg fedi; pseudocystákban nincs éles epitheliális belső réteg. A leggyakoribb lokalizációk közé tartoznak a veseciszták, májciszták és petefészekciszták, valamint a bőr alatti ciszták (például epidermoid ciszták). Ritkábban találkozhatunk cisztákkal agyi területeken vagy más belső szervekben. Bizonyos ciszták parazita eredetűek lehetnek (hidatid ciszták).

Okok közé tartoznak veleszületett vagy szerzett elzáródások a mirigyek vagy csatornák között, gyulladás, trauma vagy fertőzés; egyes ciszták genetikai tényezők vagy egyéb állapotok részeként alakulhatnak ki.

Tünetek és diagnózis: Sok cisztát nem okoz tünetet. A panaszok attól függnek, hol helyezkedik el és mekkora; fájdalom, duzzanat vagy funkciózavar jelentkezhet. Diagnózisuk elsődleges módszere ultrahang, majd CT vagy MRI a részletes értékeléshez. Bizonyos esetekben citológiai vizsgálat vagy biopszia segíthet a cisztátípus meghatározásában és a rosszindulatú elváltozás kizárásában.

Kezelés: A megközelítés a cisztátípus és a tünetek függvénye. Kis, tünetmentes cisztáknál általában megfigyelés elegendő. Tünetes vagy nagy cisztáknál drenázs (punkciós vagy endoszkópos), illetve sebészeti eltávolítás (cisztectomia vagy marsupializáció) szóba jön. Hidatidciszták és egyéb parazita eredetű cisztáknál speciális orvosi és sebészeti kezelés szükséges.

Prognózis: Általában jó a legtöbb egyszerű cisztáé, különösen korai felismerés és megfelelő kezelés esetén. Recidíva előfordulhat, és bizonyos cisztatípusoknál szövődmények is előfordulhatnak.