békefenntartás

Békefenntartás olyan nemzetközi tevékenységek összessége, amelyek célja a fegyveres konfliktusok sújtotta területeken az erőszak csökkentése, a humanitárius szükségletek kielégítése, valamint a tartós béke és stabilitás megteremtése. A mandátumokat gyakran a felek beleegyezésével, a nemzetközi jog alapelvei szerint adják ki.

A békefenntartás többdimenziós jellegű: katonai megfigyelő- és ellenőrző missziók; polgári közigazgatási támogatás, igazságszolgáltatás és intézményépítés; valamint választási megfigyelés, továbbá humanitárius segélyezés. Gyakori kombinációk közé tartozik a felek közötti fegyvernyugvás monitorozása, és a rendőri illetve igazságügyi kapacitások fejlesztése.

A tevékenység alapelvei közé tartozik a felek beleegyezése, a pártatlanság, és az erő alkalmazásának korlátozása kizárólag önvédelemre vagy a mandátum végrehajtására. A békefenntartó missziók gyakran tárgyalások és a helyzetek felmérése révén dolgoznak, ezzel elősegítve a politikai rendezést és az ahhoz szükséges intézményépítést.

Történeti áttekintés: a modern békefenntartás a második világháború utáni időkre nyúlik vissza, az ENSZ vezetésével létrejövő megfigyelő és korlátozott feladatkörű missziókkal kezdődött, majd a 1990-es években kibővült, Többdimenziós, összetett missziókká fejlődött. A gyakorlat mellett kritikák is érkeznek a mandátumok, az erőforrások és a hosszú távú hatékonyság kérdéseiben.

Összegzés: a békefenntartás fontos eszköz a konfliktus utáni átmenetek stabilizálására, de eredményessége nagymértékben függ a politikai elkötelezettségtől, a helyi partneri együttműködéstől és a forrásoktól.