bizalmatlanságra

Bizalmatlanság egy olyan érzelmi-kognitív állapot, amelyben az egyén kétséget táplál mások jó szándékában, megbízhatóságában vagy az információk hitelességében. Ennek eredményeként csökken a nyitottság és az együttműködésre való hajlandóság, nő a kockázatoktól való félelem. A kifejezés gyakran általános hozzáállásként vagy konkrét helyzethez kötötten jelentkezik, és lehet adaptív vagy okozhatja a társas kapcsolatok meggyengülését.

Okai között szerepelhetnek korábbi csalódások, személyes traumák, szélesebb társadalmi vagy politikai kontextus, valamint az információs bizonytalanság és a média negatív fókusza. Gyakran kölcsönhatásban áll a kockázat- és bizonytalanságérzékeléssel, illetve negatív előfeltevésekkel. A kifejezést gyakran használják a “bizalmatlanságra” utaló kontextusokban is, például hogy milyen válaszok vagy intézkedések születnek bizalom hiányában.

Következményei lehetnek a társadalmi kohézió gyengülése, a gazdasági tranzakciók költségeinek növekedése és a közösségi döntéshozatal hatékonyságának csökkenése. Ugyanakkor bizonyos környezetekben a bizalmatlanság adaptív reakció lehet a visszaélések vagy kockázatok ellensúlyozására.

Megelőzési és csökkentési stratégiák közé tartozik a transzparencia növelése, a következetes és felelős viselkedés, az intézményi elszámoltathatóság erősítése, valamint a bizonyíték-alapú, világos kommunikáció. A bizalom helyreállításához gyakran szükség van hosszú távú intézményi és közösségi munkára. Kapcsolódó fogalmak: bizalomtőke, szkepticizmus, intézményi hitelesség.