bizalmatlanság

Bizalmatlanság olyan állapot vagy tartós attitűd, amely a személyek, csoportok vagy intézmények iránti bizalom hiányát vagy jelentős csökkenését jelenti. Lehet egyéni vagy társadalmi jellegű, és hatással van a kapcsolatokra, az együttműködésre és a döntéshozatalra. A bizalmatlanság gyakran jár szkepticizmussal, óvatossággal és a források ellenőrzésének fokozódásával.

A szó etimológiája a bizalom szóból származik, a -tlan (nélküli) és -ság képzőkkel képzett kifejezés. Így a jelentés a bizalom hiányát vagy annak hiányosságát fejezi ki.

Formái közé tartozik az általános bizalmatlanság, amikor valaki általánosságban nem bízik senkiben vagy semmiben, és a specifikus bizalmatlanság, amely egy adott személyhez, csoporthoz vagy intézményhez kapcsolódik (például kormány, média, bankrendszer). A bizalmatlanság lehet racionális vagy irracionális, és lehet állandó személyes jellemző vagy időleges állapot.

Okai között szerepelhetnek a személyes tapasztalatok, traumák és negatív korai élmények, a társadalmi és médiakörnyezet torzításai, valamint a kognitív torzítások (például negatív vagy megerősítő torzítás) és a gazdasági vagy politikai bizonytalanság.

Következményei közé tartozik a csökkent együttműködés, a lassabb vagy nehezebb közös döntéshozatal, alacsonyabb részvétel közösségi és politikai folyamatokban, valamint gyengébb közegészségügyi és gazdasági reagálás.

Mérési megközelítések közé tartoznak kérdőíves felmérések, amelyek a bizalom mértékét és eredőit mérik különböző kontextusokban, és intézményi vagy társadalmi tőke kontextusában végzett empirikus vizsgálatok.