biohasznosíthatóságot

A biohasznosíthatóság olyan fogalom, amely megadja, hogy egy anyag milyen mértékben válik elérhetővé és felhasználhatóvá biológiai rendszerek számára. A fogalom gyakran használatos környezettudományban, növény- és mikrobiológiai kontextusokban. A biohasznosíthatóság magában foglalja annak a részt, amelyet élő szervezetek fel tudnak venni és beépíteni vagy metabolizálni, illetve a lebomlási potenciált is. Fontos megkülönböztetni a biohasznosíthatóságot a biodegradálhatóságtól: előbbi a biológiai hozzáférhetőséget és felhasználhatóságot jelenti, utóbbi pedig a tényleges lebomlást.

Faktorok: kémiai tulajdonságok (oldhatóság, hidrofóbia, molekula tömege, komplexálódás), környezeti feltételek (pH, redox állapot, hőmérséklet, nedvesség), közegek (talaj, víz, hulladék), és biológiai tényezők (mikrobaközösség összetétele, enzimszint). Egy anyag lehet könnyen hasznosítható a növények számára a megfelelő környezetben, de korlátozott hozzáférés alá eshet más környezetben. A biohasznosíthatóság fontos a tápanyag-keringés, a szennyezőanyagok mobilitásának és a hulladékhasznosítás tervezésében.

Mérési és értékelési megközelítések: Biodegradability tesztek (OECD 301/302) a lebomlási potenciált becslik. A biohasznosíthatóság felmérésére olyan megközelítéseket alkalmaznak, amelyek a bioaccessible vagy bioavailable frakciót becslik, például szekvenciális kivonások talajban, vagy DGT-technikákat fémek esetében. Környezeti kockázat-becslésben mind a biohasznosíthatóság, mind a biodegradálhatóság figyelembevételre kerül.

Jelentőség és alkalmazások: Segít a trágyázási és talajkezelési döntésekben, a szennyezőanyag-kockázat értékelésében és a környezeti remediálás tervezésében. A fogalom kontextus-függő, ezért a becslések bizonytalansággal terheltek a sokféle környezet miatt.