beazonosítás

Beazonosítás szó a magyar nyelvben az egyén vagy tárgy pontos megjelölését jelenti. A beazonosítás során az érintett személy vagy dolog azonosító adatait vagy bizonyítékait ellenőrzik és összevetik a nyilvántartott adatokkal. A folyamat gyakran két részre oszlik: azonosítás, azaz ki vagy mi vagy, és hitelesítés, azaz megerősítés, hogy az érintett jogosult-e a megadott jogokra.

Előforduló formái közé tartozik a személyazonosítás (egy szolgáltatás hozzáférésének megállapítása), biometrikus azonosítás (például arckép vagy ujjlenyomat alapján), dokumentum-ellenőrzés (hivatalos iratokkal történő azonosítás) és digitális azonosítás, amely online környezetben zajlik. A digitális azonosítás gyakran eIDAS-alapú vagy banki identitás-szolgáltatásokon keresztül valósul meg, és alkalmazható e-szolgáltatásoknál, pénzügyi tranzakcióknál vagy közszolgáltatásoknál.

Jogi és etikai keretek: Az elektronikus azonosítások és adatok kezelésére az Európai Unióban az eIDAS rendelet, illetve a GDPR vonatkozik. Ezek szabályozzák, milyen adatok gyűjthetők, hogyan tárolhatók és miként adható hozzájárulás, illetve érintetti jogok biztosítása.

Kihívások és kockázatok: A beazonosítási folyamatoknál fennáll a személyazonosság-lopás, hamisítás és téves azonosítás veszélye. Biometria esetén felmerülnek adatvédelmi aggályok és mintavételi pontosság kérdései. Megfelelő technikai és szervezési intézkedések szükségesek, például adatvédelmi áttekintés, minimális adathasználat, erős hitelesítés és rendszeres auditok.