autoimmunitást

Autoimmunitás vagy autoimmun betegség olyan állapot, amelyben az immunrendszer a saját szervezetét idegenként észleli, és gyulladásos választ indít be, ami szövetkárosodáshoz vezethet. A folyamat gyakran a központi és perifériás immun-tolerancia elvesztéséből származik: autoreaktív T-sejtek és B-sejtek aktiválódnak, autoantitestek jelenhetnek meg, és a gyulladásos citokinek károsító hatást fejtenek ki.

Kialakulásában genetikai hajlam és környezeti tényezők játszanak szerepet. Bizonyos HLA-haplpatípusok és egyéb gének növelhetik a kockázatot, míg fertőzések, gyógyszerek vagy hormonális tényezők kiválthatják a tünetek megjelenését. A mechanizmusok között gyakori a molekuláris mimikri, amikor egy kórokozó antigénje hasonlít a saját szövetekhez, így autoimmun válasz alakul ki.

Osztályozás szerint lehet szerveket specifikus vagy szisztémás. Szerveket érintő betegségek példái közé tartozik az inzulinfüggő cukorbetegség (T1D), Hashimoto thyreoiditis és Basedow-Graves thyreoiditis, Addison-kór vagy pernicious anaemia. Szisztémás autoimmun betegségek között vannak például a szisztémás lupus erythematosus (SLE), rheumatoid arthritis, Sjögren-szindróma és sclerozáló kötőszöveti betegségek.

Diagnózisa klinikai tünetek és kórtörténet alapján történik, erősíthetik autoantitestek jelenléte és gyulladásos markerek vizsgálatai (például ANA, anti-dsDNA, anti-Smith, anti-CCP, antiphosolipid antitestek). Kezelése a gyulladás csökkentését és a progresszió megakadályozását célozza: kortikoszteroidok, DMARDs (például metotrexát), célzott biológiai terápiák (TNF-inhibitorok, IL-6 receptor blokkolók, B-sejt célzott terápia), valamint tüneti kezelés és életmódváltoztatások. Gyakori, hogy a betegség hosszú távú, relapszisos, ezért rendszeres monitorozás szükséges a szövődmények megelőzése érdekében.