autentikációval

Az autentikáció az a folyamat, amely során megállapítják egy entitás identitásának helyességét egy adott rendszer felé. Célja, hogy a hozzáférést kérő fél valóban az a személy vagy eszköz legyen, akinek vallja magát, és hogy jogosult-e a kért erőforrásokhoz.

Az autentikációt gyakran több tényezőre bontják: tudás alapján (például jelszó vagy PIN); birtok alapján (például hitelesítő token, okostelefon vagy hardverkulcs); biometria alapján (például ujjlenyomat vagy arcfelismerés); egyes megközelítések pedig a viselkedési mintákat is figyelembe veszik.

Számos megoldás létezik. Lehet egyszeres autentikáció, de a biztonság növelése érdekében gyakran alkalmaznak többlépcsős (többfaktoros) hitelesítést. Gyakran alkalmaznak federált autentikációt: egy külső identitás-szolgáltató (IdP) hitelesíti a felhasználót, és az SP/alkalmazás ezt felhasználva ad hozzáférést. Széles körben használt protokollok közé tartozik az OAuth 2.0, az OpenID Connect és a SAML.

Biztonsági szempontból az autentikáció lehet a leggyengébb láncszem. Gyenge jelszavak, phishing és társas mérnökség is okozhat problémát. Ennek ellensúlyozására sok szervezet MFA-t alkalmaz, és egyre népszerűbb a jelszó nélküli megoldások használata (például WebAuthn, FIDO2). Rövid élettartamú tokenek, folyamatos monitorozás és naplózás segít a kockázatok kezelésében.

Az autentikáció fontos összetevője a privacy és a megfelelés; ezért a hozzáférési naplók nyomon követése, a jogosultságok gondos kezelése és az adatvédelmi előírások betartása kritikus, különösen személyes adatok esetén.