láncszem

A láncszem a lánc egyik egyes, összekapcsolt gyűrűje. Egy láncból több ilyen szem adódik össze, így jön létre a teljes lánc. A szó a magyar lánc és szem szavakból származik, ahol a szem az önálló „szem” vagy körkörös/ovális összeköttetést jelenti.

Formája és változatai: A láncszem általában kerek vagy ovális alakú, a szem mérete és profilja a felhasználástól függ. Ékszeripari célokra a szem gyakran lapított vagy díszített, vékonyabb és esztétikusabb; ipari felhasználás esetén a szem erősebb, vastagabb, és gyakran ötvözetekből vagy acélból készül. A szem méretét a belső átmérő és a falvastagság határozza meg, amely meghatározza a lánc teherbírását és flexibilitását.

Anyagok és gyártás: Láncszemek lehetnek acélból, rozsdamentes acélból, bronzból vagy alumínium ötvözetekből, de ékszerekben gyakoriak az arany-, ezüst- és platinaötvözetek is. Gyártásuk általában a kerületi huzalból való hajlításból és zárásból áll: a szem formáját és zárását különböző technikákkal érik el, például hegesztéssel vagy patkózással (ha rivetelt változatról van szó); a láncok gyakran hidegalakításos eljárásokkal készülnek.

Alkalmazások és szabványok: A láncszem a lánc alapegysége, amely ékszereknél nyakláncok és karkötők alapját képezi, de ipari alkalmazásokban is nélkülözhetetlen a kábelszerű vagy szállító láncokban, emelésben és meghajtásban. A szem méretét és a teherbírást különböző szabványok és osztályozások határozzák meg, hogy a láncot megfelelően lehessen terhelni és karbantartani. Fatás és korrózió állapotában a láncszemek elveszíthetik teherbírásukat, így rendszeres ellenőrzés szükséges.