autentikációt

Az autentikáció olyan folyamat, amely során megállapítják és igazolják, hogy egy entitás – például felhasználó, eszköz vagy szolgáltatás – azonos-e azzal, akinek vallja magát. Célja a hozzáférés biztosítása olyan erőforrásokhoz, amelyeket csak jogosultak érhetnek el, és egyúttal a jogosulatlan hozzáférés megelőzése.

Az autentikáció alapelvei közé tartozik a többfaktoros megközelítés lehetősége. A hagyományos többnyire három tényezőből áll: valami, amit tudunk (például jelszó vagy PIN); valami, amit birtokolunk (token, okostelefon, smartkártya); és valami, amit magunkról adunk (biometrikus azonosítás, például ujjlenyomat vagy arcfelismerés). A több tényezős megoldásokkal csökkenthető az egypontos jelszón alapuló kockázat.

Gyakorlati megvalósítások közé tartoznak a jelszók és PIN-kódok, a biometrikus adatok, a hardveres vagy szoftveres tokenek (például TOTP-alapú alkalmazások), push-alapú megerősítés és a WebAuthn/FIDO2 technológiák. Bizonyos esetekben alkalmazható SMS-alapú kódküldés is, bár ez kevésbé tekinthető biztonságos megoldásnak. Széles körben használják a hitelesítést federált rendszerekben is, például SSO megoldásokkal, amelyek OAuth 2.0 vagy OpenID Connect protokollokon keresztül enable-olják a felhasználók egyetlen hozzáférési pontból történő bejelentkezését.

A biztonságos autentikációs gyakorlat része a hitelesítő adatok védelme: a jelszavak megfelelő tárolása hash-eléssel és sózással (és egyre gyakrabban Argon2 vagy bcrypt használatával), illetve a felhasználói adatok minimális gyűjtése és védelme. Kihívások közé tartozik a phishing, külső támadásokkal szembeni védelem és a credential stuffing, amelyet MFA és erős protokollokkal igyekeznek kivédeni.